30.1 Pretext és downstream feladat

30.1.1 1. Cél, előismeret és induló kérdés

A 29.1. Lineáris és nemlineáris autoencoder egységben az autoencoder reprezentációját a rekonstrukciós célhoz mértük; ott a szűk keresztmetszet akár a downstream feladat számára haszontalan tömörítést is adhat. Itt a kérdést megfordítjuk: lehet-e úgy tanítani egy reprezentációt, hogy ne kézzel címkézett targetet használjunk, mégis a későbbi alkalmazás számára hasznos belső kódot kapjunk? Ez az önfelügyelt tanulás (self-supervised learning) központi kérdése.

Előismeret: a 22.4. Augmentációs kísérlet és domainváltozás augmentációs policy és clean–corrupt teszt megkülönböztetése, a 20.4. V. ellenőrző pont: indokolt CNN-választás architektúra-döntési lap, a 23.4. Hibaszeletek és alkalmazási határ hibaszeletek és csoportszintű értékelés, valamint a 28.4. VII. ellenőrző pont: CNN alkalmazási szerződés cél–target–loss–output–metrika–split–inference szerződés.

Induló kérdés: a GlyphLab képein egy háló megtanulja, hogy ugyanannak a jelenetnek két zajos nézete összetartozik. Ettől a reprezentáció automatikusan jó lesz-e az orientáció felismerésére? Becslés: nem feltétlenül. A két nézet összetartozása érzéketlenséget kér a zajra és a kis eltolásra; az orientáció viszont éppen egy olyan tulajdonság, amelyet egy rosszul választott transzformáció eltüntethet. A szakasz végén ezt formálisan is bebizonyítjuk, és megtervezzük a GlyphLab frozen-probe értékelését.

30.1.2 2. Pretext, downstream, reprezentáció és a két tanítási szakasz

Definíció (pretext feladat). Legyen 𝒳\mathcal{X} a bemeneti tér, például a 24×2424\times24-es szürke képek halmaza. A pretext feladat egy olyan LpL_p veszteséggel és TpT_p céltenzorral definiált tanítási feladat, amelynek címkéi kizárólag magából a bemenetből, emberi annotáció nélkül állnak elő. A pretext feladatot nem azért oldjuk meg, mert a kimenete önmagában érdekes, hanem mert a megoldása során a háló belső reprezentációja a bemenet olyan szerkezetét kódolja, amely más feladatra átvihető.

Definíció (downstream feladat). A downstream feladat a tényleges alkalmazási cél, például a GlyphLab orientáció-osztályozás. Ezt LdL_d veszteséggel és y∈{0,1,2}Ny \in \{0,1,2\}^N int64 céltenzorral mérjük. A downstream feladatot a pretext után, jellemzően kevés címkével tanítjuk.

Definíció (reprezentáció és fej). A hálót két részre bontjuk: az fθ:𝒳→ℝdf_\theta: \mathcal{X} \to \mathbb{R}^d backbone (vagy encoder) a bemenetet dd-dimenziós reprezentációba képezi; a hϕ:ℝd→𝒴h_\phi: \mathbb{R}^d \to \mathcal{Y} fej a reprezentációból a feladat kimenetét számolja. A pretext tanítás során fθf_\theta és egy pretext-fej optimalizálódik; downstream során fθf_\theta és hϕh_\phi viszonyának megválasztása a két fő protokollt adja.

A GlyphLab adatszerződésben egy kép X∈ℝN×1×24×24X \in \mathbb{R}^{N \times 1 \times 24 \times 24}, float32, [0,1][0,1]-ben. A backbone kimenete Z∈ℝN×dZ \in \mathbb{R}^{N \times d}; a downstream logit S∈ℝN×3S \in \mathbb{R}^{N \times 3}, és a CrossEntropyLoss előtt softmaxot nem alkalmazunk (7.4. Numerikus stabilitás és jelentésmegőrző implementáció). A downstream target y∈{0,1,2}Ny \in \{0,1,2\}^N int64.

Az önfelügyelt pretext célok egyik leggyakoribb formája a nézetpár-invariancia: ugyanabból a xx bemenetből két, véletlenszerűen transzformált nézetet készítünk, x1=t1(x)x_1 = t_1(x) és x2=t2(x)x_2 = t_2(x), ahol t1,t2t_1, t_2 egy 𝒯\mathcal{T} augmentációcsalád független mintái. A pretext cél azt kéri, hogy fθ(x1)f_\theta(x_1) és fθ(x2)f_\theta(x_2) közel legyen egymáshoz, míg különböző bemenetek reprezentációi távol maradjanak. A konkrét kontrasztív veszteséget a következő, 30.2. Kontrasztív cél és temperature egységben vezetjük be; itt a pretext és a downstream viszonyára koncentrálunk.

30.1.3 3. Milyen invarianciát kér a két nézet, és mikor hibás ez?

A nézetpár-invariancia formális következménye az alábbi levezetés.

Állítás (a pretext invarianciaigénye). Legyen 𝒯\mathcal{T} az augmentációcsalád, amely tartalmazza az identitást. Ha a pretext veszteség ideális minimumában fθf_\theta minden xx-re és minden t1,t2∈𝒯t_1, t_2 \in \mathcal{T}-re kielégíti az fθ(t1(x))=fθ(t2(x))f_\theta(t_1(x)) = f_\theta(t_2(x)) egyenlőséget, akkor fθf_\theta invariáns minden t∈𝒯t \in \mathcal{T}-re abban az értelemben, hogy fθ(t(x))=fθ(x)f_\theta(t(x)) = f_\theta(x).

Bizonyítás. Mivel az identitás id∈𝒯\mathrm{id} \in \mathcal{T}, válasszuk t1=tt_1 = t és t2=idt_2 = \mathrm{id} értékeket. Ekkor a feltételből fθ(t(x))=fθ(id(x))=fθ(x)f_\theta(t(x)) = f_\theta(\mathrm{id}(x)) = f_\theta(x). ∎

Az invariancia önmagában nem hiba; akkor válik hibássá, ha a downstream cél olyan attribútumot használ, amelyet a transzformáció megváltoztat. Ezt a következő állítás rögzíti.

Állítás (rossz invariancia mint downstream-korlát). Legyen g:𝒳→𝒴g: \mathcal{X} \to \mathcal{Y} a downstream igazságfüggvény. Tegyük fel, hogy létezik x∈𝒳x \in \mathcal{X} és t∈𝒯t \in \mathcal{T} úgy, hogy g(t(x))≠g(x)g(t(x)) \neq g(x). Ha fθf_\theta invariáns a tt transzformációra, akkor nincs olyan hϕ:ℝd→𝒴h_\phi: \mathbb{R}^d \to \mathcal{Y} downstream fej, amelyre a hϕ∘fθh_\phi \circ f_\theta kompozíció mind xx-en, mind t(x)t(x)-en helyes.

Bizonyítás. Az invariancia miatt fθ(t(x))=fθ(x)f_\theta(t(x)) = f_\theta(x), ezért bármely hϕh_\phi-re hϕ(fθ(t(x)))=hϕ(fθ(x)).h_\phi(f_\theta(t(x))) = h_\phi(f_\theta(x)). Ha a kompozíció mindkét ponton helyes lenne, akkor a bal oldal g(t(x))g(t(x))-szel, a jobb oldal g(x)g(x)-szel lenne egyenlő, tehát g(t(x))=g(x)g(t(x)) = g(x) következne. Ez ellentmond a feltételnek. ∎

A GlyphLab esetén a 90∘90^\circ-os forgatás a klasszikus ellenpélda. Legyen t=R90t = R_{90}. A downstream cél gg az orientáció: g=0g=0 a vertical, g=1g=1 a horizontal osztályra. Egy vertical képre g(x)=0g(x)=0, de a 90∘90^\circ-kal elforgatott kép orientációja horizontal, azaz g(R90(x))=1g(R_{90}(x))=1. Az állítás feltétele teljesül, tehát ha a pretext forgatás-invarianciát tanít, akkor bármilyen downstream fej legalább az egyik nézeten téved: nem létezik tökéletes osztályozó a két egymásnak megfelelő nézeten. A diagonal osztályra a tükrözés hasonló: a generátor csak az egyik ferde irányt tartalmazza, ezért a tükrözés a 22-es osztályon kívüli, új célértelmezést igénylő képet adna.

A gyakorlatban a háló nem éri el az egzakt invarianciát, ezért a downstream hiba nem feltétlenül 50%, hanem fokozatosan romlik. A fontos tanulság: a pretext transzformációk megválasztása nem semleges, azt a downstream céllal együtt kell ellenőrizni.

30.1.4 4. Eredeti kézi kis példa és minimális szemléltető kód

Kétdimenziós példa. Legyen 𝒳=ℝ2\mathcal{X} = \mathbb{R}^2, az augmentáció t(x)=−xt(x) = -x (központi tükrözés), a downstream cél g(x)=sgn(x1)g(x) = \operatorname{sgn}(x_1). Konkrétan x=(2,1)x = (2, 1) esetén t(x)=(−2,−1)t(x) = (-2, -1), és g(x)=+1g(x) = +1, míg g(t(x))=−1g(t(x)) = -1. Ha egy ff reprezentáció invariáns tt-re, akkor f(2,1)=f(−2,−1)f(2,1) = f(-2,-1). Bármely hh downstream fejre h(f(2,1))=h(f(−2,−1)),h(f(2,1)) = h(f(-2,-1)), tehát a két ponton nem lehet egyszerre +1+1 és −1-1 a kimenet. A downstream hiba legalább az egyik ponton 11.

Az alábbi kód a GlyphLab metaadataiból szemlélteti, hogy a 90∘90^\circ-os forgatás nem címkemegőrző a vertical osztályra. Ez tervezett ellenőrző kód, nem elvégzett futtatás; az olvasó a lab könyvtárban futtathatja.

# munkakönyvtár: lab
import numpy as np
import pandas as pd

meta = pd.read_csv("data/metadata.csv")
# válasszunk egy vertical (0) train képet a scene-szintű splitből
idx = meta[(meta.split == "train") & (meta.label == 0)].index[0]
img = np.load("data/images.npy")[idx]          # (1, 24, 24) float32, NCHW
rot = np.rot90(img[0], k=1)                    # 90 fokos forgatás a térbeli síkon
# A generátor szimmetriája szerint a rotált kép orientációja horizontal,
# ezért a downstream cél megváltozott: 0 -> 1.
print(f"eredeti label: {meta.loc[idx, 'label']}, "
      f"90 fokos forgatás után várható label: 1, "
      f"alak: {rot.shape}, dtype: {img.dtype}")

A kód csak a kérdéses transzformáció címkemegőrzését ellenőrzi; ha a rot képet a pretext pozitív párjaként használnánk, a reprezentáció a két orientációt összemosná.

30.1.5 5. GlyphLab laborterv: címkemegőrző nézetképzés és frozen-probe értékelés

A labor célja a pretext–downstream szerződés megtervezése a GlyphLab adaton. Az alábbi terv nem elvégzett kísérlet; a számok és görbék jelölt szemléltetések.

Nézetképzés. A pretext feladat pozitív párja két, címkemegőrző transzformációval készült nézet ugyanabból a képből. A GlyphLab orientáció-céljához megengedett transzformációk:

Kizárt transzformációk: 90∘90^\circ-os forgatás (vertical ↔\leftrightarrow horizontal felcserélés), tükrözés (diagonal irány), illetve bármely olyan művelet, amely a tengelyeket felcseréli vagy a ferde irányt tükrözi. A kizárás indoka a 3. szakasz állítása.

Backbone. Kis CPU-s CNN, NCHW bemenettel: Conv2d(1, 8, kernel=3, padding=1) + ReLU + Conv2d(8, 16, kernel=3, stride=2, padding=1) + ReLU + AdaptiveAvgPool2d(4) + Linear(256, 16). A reprezentáció dimenziója d=16d=16. A paraméterszám nagyságrendileg néhány ezer; a 20.4. V. ellenőrző pont: indokolt CNN-választás döntési lap szerint scratch tanítás, előtanított súly nélkül.

Pretext tanítás. A train split 240 képéből batch-enként nézetpárokat generálunk. A kontrasztív pretext loss a következő 30.2. Kontrasztív cél és temperature egységben kerül bevezetésre; itt a protokoll a pozitív párok definícióját rögzíti. A seed 20261020, dtype float32, device CPU. A val spliten a pretext loss csak nyomon követésre szolgál.

Frozen probe. A pretext után a backbone paramétereit requires_grad_(False) módon rögzítjük. A train és val képekből eval() módban, inference_mode() alatt kiszámoljuk a 1616-dimenziós reprezentációkat. Ezután egy lineáris fejet tanítunk: Linear(16, 3), CrossEntropyLoss, Adam, tanulási ráta 10−210^{-2}, batch 32, legfeljebb 50 epoch. A legjobb fej kiválasztása kizárólag a val split accuracy alapján történik.

Végső kiértékelés. A befagyasztott backbone és a kiválasztott fej a test split 60 képén értékelendő. A metrika accuracy, plusz osztályonkénti bontás és scene-rétegzett bootstrap CI a 23.4. Hibaszeletek és alkalmazási határ szerint. A corrupt tesztet itt nem használjuk modellválasztásra; az opcionálisan, a protokoll végén, befagyasztott modellen értékelhető a 22.4. Augmentációs kísérlet és domainváltozás szerződés alapján.

Baseline. Ugyanaz a lineáris fej a nyers, 24×24=57624 \times 24 = 576 dimenziós pixeltéren tanítva. Ez azt méri, hogy a pretext reprezentáció ad-e többletet a nyers bemenethez képest.

Ellenőrzés. A nézetképző függvény minden hívás után megtartja a scene_id-t és a labelt; a split határok nem sérülnek. A downstream logitokra a 7.4. Numerikus stabilitás és jelentésmegőrző implementáció stabil logsumexp képletét használjuk.

Értelmezési határ. A GlyphLab toy adat, három geometriai osztállyal; az eredmény nem természetes képi benchmark, és a frozen-probe pontszám csak azt mutatja, hogy ez a reprezentáció ezen a downstream feladaton mit őrzött meg.

30.1.6 6. Feladatok

F1 (fogalmi, nehézség 1). Definiálja a pretext és a downstream feladat közötti különbséget, és adjon egy konkrét példapárt a GlyphLab adaton, ahol a két cél más kimenetet és más veszteséget használ. Adja meg mindkettő cél-, target- és output-tenzor alakját.

F2 (levezetési, nehézség 2). Legyen 𝒯={R90}\mathcal{T} = \{R_{90}\}, a 90∘90^\circ-os forgatás. Bizonyítsa be a 3. szakasz állításának segítségével, hogy ha egy reprezentáció invariáns R90R_{90}-re, akkor a GlyphLab vertical/horizontal downstream feladaton nincs tökéletes osztályozó. Nevezze meg a bizonyításban használt xx és gg értékét.

F3 (implementációs, nehézség 1). Írjon Python-függvényt is_label_preserving(transform, img, label) néven, amely a GlyphLab adatból betöltött (1,24,24)(1,24,24) float32 kép és egy (1,24,24) -> (1,24,24) transzformáció esetén ellenőrzi, hogy a transzformált kép várható orientációja megegyezik-e a megadott label értékkel a forgatási és tükrözési szabályok szerint. A függvény a 90∘90^\circ-os forgatásra vertical és horizontal címkével térjen vissza különböző értékkel; a megoldásban adja meg a teljes függvénykódot és két tesztesetet.

F4 (hibakeresési, nehézség 2). Egy hallgató a pretext feladatban 90∘90^\circ-os forgatást használ a pozitív nézetpárokhoz, mert „a forgatás úgyis csak zajos nézetet ad”. A downstream frozen-probe accuracy romlik a nyers pixeles baseline-hoz képest. Lokalizálja a hibát: mi a pontos oka, mi a következménye a reprezentációra, és mi a javítás? Ellenőrizze a javítást a 3. szakasz állításával.

F5 (kísérlettervezési/transzfer, nehézség 3). Tervezzen frozen-probe kísérletet egy új downstream célra: a GlyphLab képeken a foreground objektum jelenlétének detektálása (van-e foreground pixel, bináris cél), miközben a pretext változatlan marad. Adja meg a protokollt: megfigyelési egység, split, backbone, downstream fej, baseline, metrika, erőforrás és érvényességi korlát. Indokolja, miért nem használható a 90∘90^\circ-os forgatás ebben a tervben sem.

30.1.7 7. Megoldások és indoklás

F1 megoldása. A pretext feladat célja a reprezentáció tanítása emberi címke nélkül; a GlyphLab példában a pretext pozitív párjának célja a két nézet összetartozása. Ezt a következő egységben kontrasztív loss méri, de a target fogalma itt is megadható: minden batch-pozícióhoz egy aktív index tartozik, amely a pozitív párt jelöli. A pretext output a reprezentáció-tenzor Z∈ℝN×dZ \in \mathbb{R}^{N \times d}. A downstream feladat az orientáció osztályozása: target y∈{0,1,2}Ny \in \{0,1,2\}^N, output logit S∈ℝN×3S \in \mathbb{R}^{N \times 3}, veszteség CrossEntropyLoss. A két cél más kimenetet és más hibamértéket használ, ezért a pretext pontossága nem fordítható közvetlenül downstream pontosságra.

F2 megoldása. Legyen xx egy vertical kép, g(x)=0g(x)=0. A 90∘90^\circ-os forgatás után a kép orientációja horizontal, ezért g(R90(x))=1≠0g(R_{90}(x))=1 \neq 0. Tegyük fel, hogy ff invariáns R90R_{90}-re: f(R90(x))=f(x)f(R_{90}(x))=f(x). Bármely hh downstream fejre h(f(R90(x)))=h(f(x))h(f(R_{90}(x)))=h(f(x)). Ha h∘fh \circ f tökéletes lenne, akkor a bal oldal 11, a jobb oldal 00 lenne, ami ellentmondás. Tehát nincs tökéletes downstream osztályozó. A bizonyítás során xx egy tetszőleges vertical kép, gg az orientációt adó igazságfüggvény, t=R90t=R_{90}.

F3 megoldása.

# munkakönyvtár: lab
import numpy as np

def is_label_preserving(transform, img, label):
    """Ellenőrzi a transformált kép várható orientációját.

    img: (1, 24, 24) float32 NCHW kép.
    label: 0=vertical, 1=horizontal, 2=diagonal.
    A forgatási/tükrözési szabály a generátor szimmetriájából adódik:
      - 90 vagy 270 fokos forgatás: vertical <-> horizontal (0<->1),
        diagonal marad diagonal.
      - tükrözés: diagonal irányt változtat, ezért a 2-es osztályban
        új célértelmezést igényel, nem label-megőrző.
    """
    out = transform(img.astype(np.float32))
    # A transzformáció típusát itt a fenti szabályokból ellenőrizzük.
    # A megoldásban a hallgató a konkrét transform függvényt ismeri.
    # A 90 fokos forgatás a vertical/horizontal párt felcseréli.
    if transform.__name__ == "rot90":
        if label in (0, 1):
            return label != 1 - label  # mindig False, mert a címke felcserélődik
        return True  # diagonal esetén a 90 fokos forgatás megtartja az orientációt
    # Itt további transzformációk ellenőrzése következhet.
    raise NotImplementedError("A transzformáció szabálya nincs megadva.")

# Példa a meghívásra; img betöltése a metadata alapján, lásd a 4. szakaszt.
# rot90_vertical = is_label_preserving(lambda x: np.rot90(x[0], k=1)[None], img_v, 0)
# elvárt: False
# rot90_horizontal = is_label_preserving(lambda x: np.rot90(x[0], k=1)[None], img_h, 1)
# elvárt: False

A megoldás fontos eleme, hogy a transform függvény ismert, ezért a szabályokat explicit elágazással kell megadni. A fenti kód a rot90 esetet mutatja; a teljes megoldásban a hallgató a 4. szakasz np.rot90(img[0], k=1) hívását csomagolja be, és a label értékekre a 0↔10 \leftrightarrow 1 felcserélést ellenőrzi. A diagonal esetben a 90∘90^\circ-os forgatás önmagában megtartja az orientációt, de a tükrözés nem.

F4 megoldása. A hiba oka: a 90∘90^\circ-os forgatás a vertical és horizontal osztályokat felcseréli, ezért a pretext pozitív párjaiban a két nézet különböző downstream címkéjű képeket köt össze. A reprezentáció a forgatás-invariancia irányába tolódik, ami a 3. szakasz állítása szerint felső korlátot szab a downstream pontosságnak: a vertical és horizontal jellemzők összemosódnak. A következmény a downstream accuracy romlása. A javítás: a forgatást eltávolítjuk a pretext augmentációk közül, és csak a címkemegőrző transzformációkat (kis eltolás, kis zaj, intenzitásskála) használjuk. Az ellenőrzés: a korrigált pretext után a frozen-probe accuracy nem romlik a nyers pixeles baseline alá, és a reprezentáció megtartja az orientációs információt.

F5 megoldásminta. A downstream cél: bináris foreground-detekció, ahol a cél bi=1b_i = 1, ha a kép foreground maszkja nemüres, különben 00. A megfigyelési egység továbbra is a scene_id; a train/val/test split változatlan. A backbone a pretext után lefagyasztva; a downstream fej Linear(16, 1), BCEWithLogitsLoss a 7.3. Bináris, multilabel és regressziós cél szerint. A baseline lineáris fej nyers pixeleken, Linear(576, 1). Metrika: AUC vagy accuracy, scene-rétegzett bootstrap CI-vel. Erőforrás: CPU, batch 32. Érvényességi korlát: a GlyphLab adat kis méretű és procedurális, ezért a következtetés csak erre az adatszerződésre érvényes. A 90∘90^\circ-os forgatás ebben a tervben sem használható, mert a pretext reprezentáció forgatás-invarianciája a downstream foreground-detekció szempontjából nem feltétlenül káros — a foreground jelenléte invariáns a forgatásra —, de a 3. szakasz tanulsága szerint a transzformációt akkor is a downstream céllal együtt kell ellenőrizni: ha a downstream cél később orientációérzékeny elemet is tartalmaz, a forgatás ismét hibás lenne. A tervben ezért a konzervatív választás a címkemegőrző transzformációk megtartása mindaddig, amíg a downstream cél invarianciaigényét ki nem mondtuk.

30.1.8 8. Tipikus tévedés ellenpéldával

A leggyakoribb tévedés: „a két nézet előállításához használt transzformáció semleges, mert a pretext feladat úgyis csak egy reprezentációt tanít.” Ez azért hibás, mert a pretext cél explicit invarianciát kér a transzformációra, és az invariancia elveszi a downstream számára szükséges megkülönböztető információt. Az ellenpélda a fenti 90∘90^\circ-os forgatás a GlyphLab orientáció-célján: a forgatás-invariáns reprezentáció a vertical és horizontal osztályokat összemossa, így a downstream pontosság felső korlátja elvileg sem érheti el az 1-et ezen a két osztályon. A helyes eljárás az, hogy minden pretext transzformációra kimondjuk, mely attribútumokra kérünk invarianciát, és ezt összevetjük a downstream cél attribútumigényével.

30.1.9 9. Önellenőrzés és korábbi fogalom visszahívása

Ellenőrző lista: (1) a pretext augmentációk minden osztályra címkemegőrzők-e; (2) a downstream best checkpoint kiválasztása csak a val spliten történik-e; (3) a frozen probe során a backbone valóban eval() módban és inference_mode() alatt fut-e; (4) a downstream split scene-szintű függetlensége megmaradt-e.

Visszahívás a 29.1. Lineáris és nemlineáris autoencoder egységből: az autoencoder rekonstrukciós célja is pretext feladat, de ott a szűk keresztmetszet nem garantálja, hogy a latent kód a downstream szempontból hasznos attribútumokat őriz meg; a kontrasztív pretext ezzel szemben explicit invarianciát tanít, ezért a transzformációk megválasztása közvetlen downstream következménnyel jár. A 18.1. Reziduális blokk és identitásút reziduális blokkja a shortcut identitással a bemeneti információt őrzi meg; a pretext invariancia ezzel ellentétes irányba hathat, ha nem ellenőrizzük.

30.1.10 10. Rövid összefoglaló

A pretext feladat célja a reprezentáció tanítása emberi címke nélkül, a downstream feladat a tényleges alkalmazás. A nézetpár-invariancia formálisan azt kéri, hogy fθ(t(x))=fθ(x)f_\theta(t(x))=f_\theta(x) minden tt augmentációra. Ha létezik xx, amelyre a downstream igazságfüggvény g(t(x))≠g(x)g(t(x))\neq g(x), akkor nincs tökéletes downstream osztályozó: a bizonyítás az invarianciából következő h(f(t(x)))=h(f(x))h(f(t(x)))=h(f(x)) egyenlőségen alapul. A GlyphLab orientáció-célja ezért kizárja a 90∘90^\circ-os forgatást és a tükrözést. A laborterv címkemegőrző nézetekkel, 1616-dimenziós backbone-nal és frozen-probe értékeléssel méri a reprezentáció átviteli minőségét.

30.1.11 Következő alkalmazás

A 30.2. Kontrasztív cél és temperature egységben a kontrasztív veszteséget és a temperature paramétert vezetjük be; a jelen szakasz invarianciaelemzése ott azt adja, hogy mikor nem szabad egy transzformációt a pozitív pár generálására használni.

30.1.12 Források